Tegnap olyan összevisszaság volt egész nap... Anyumék veszekedtek egyet, aztán apum elhúzott itthonról. Hazajött, elvitte Sziszit Csöpinénihez... Aztán odahívott magához aminek annyi lett a vége hogy most össze vagyunk veszve. Igazából a veszekedés oka az a család dolga úgyhogy most nagyon nem akarom osztani s szorozni. Az egész lényege annyi, hogy apum nem gondolkozott és azt hitte, hogy anyám is meg én is most jöttünk le a falvédőről.. Aztán anyummal beszélgettünk és hogy töltsem az időt én is nekifogtam valamiket ott varrni vagy mit csinálni. Megbeszéltem Nettyékkel hogy elmegyünk sétálni.. Elejinte azt éreztem hogy nem kéne elmenjek, de mondom ha már megbeszéltük akkor megyek s majd lesz valami. Egész jól telt, aztán mikor hazajöttem már nem volt itthon se akkora feszültség meg minden... Apummal ma reggel is sikerült egy kicsit összeveszni, de baszki nem érti meg hogy az nem megoldás hogy köcsögösködik és megbánt és leordít aztán idejön és ,,adj egy puszit" meg ,,jajj úgy szeretlek" .. Eddig tűrtem de mostmár betelt a pohár, ennyi volt, kész.... Nem érdekel ha most neki szarul esik, eddig nekem esett szarul a napi 4-5 leköcsögözés, leordítás, lemarházás és azt hitte hogy egykét ,,aranyos" hülyeséggel el van intézve. LÓ*****T.
Tegnap Tami küldött egy csomó könyvet és este olvasni akartam, de nem tudtam eldönteni, hogy melyiket. XD Szóval most nekiállok az egyiknek és elolvasom.

 Először is kezdeném azzal, hogy új design van az oldalon. Nem tetszik annyira... Ha kapok valami jó képeket, akkor valószínüleg lecserélem.
Szombat... hát elég érdekes egy nap volt. Reggel nagyon jól indult. Meghallottam, hogy lehet, hogy csak 17-én kezdődik a suli. Nagyon örültem neki, mert még nem csináltam semmi házit. Nem akartam nagyon beleélni magam, mert ha a végén semmi nem lett volna belőle, akkor nagy csalódás lett volna. Aztán anyum bejött a szobámba, és mondta, hogy bemondták a TV-be, hogy csak 17-én kezdődik a suli. Én felszöktem az ágyra és ugrálni kezdtem, meg visítozni, annyira örültem. Aztán megbeszéltük Nettyvel, hogy egyet feljön hozzánk. Találkoztunk, majd ide jöttünk. Vettünk elemet a fényképezőgépbe, és elindultunk hátra a mezőre, ahol még nem nagyon jártam én sem. Egyszer csak megláttuk, hogy jönnek valami cigányok és gyorsan elfutottunk. Aztán mikor láttuk, hogy elmentek visszamentünk és elindultunk az egyik nagy domb felé, hogy csináljunk képeket. Volt egy nagy sánc, azt valahogy átugrottuk, de nem volt könnyű. Elértünk a dombbig, és mikor kezdtünk felfelé mászni, akkor olyant hallottunk, hogy ,,GYERTEK FEE'. " Kezdtünk beszarni, ugyanis rengeteg cigány lakott ott. Aztán még fennebb mentünk, mert emlékeztem egy útra, ahol hazajuthatnánk. A domb tetején is csináltunk képeket, aztán végül nem mentünk azon az úton amit mondtam, mert ott is állatok s cigányok voltak. Elkezdtünk menni visszafelé, gondoltuk, hogy kikerüljük valahogy. Mikor leértünk akkor megláttuk hogy erőst közel vannak és lebújtunk egy fa alá egy sáncba, de mikor láttuk hogy megláttak elkezdtünk futni. Nettynek sikerült elfutni hála istennek, mert a táskájában volt telefon s fényképezőgép s minden. Pont azelőtt tettem bele a gépet a táskába, mert untam fogni. Ha a kezemben lett volna, akkor biztos, hogy elveszik. Engem megállítottak és kezdtek kéregetni. Hirtelen kikapcsolt az agyam és minden elsötétült. Kb fél percig meg sem mozdultam. Felgyülemlett bennem a harag és az erő, hirtelen felindulásból ha nem gondolkoztam volna, akkor biztos hogy az egészet szarráverem, mert a legnagyobb is 11 éves lehetett. De megálljt parancsoltam magamnak, mert ha kezdtem volna ütni őket akkor biztos hogy legalább egy hívott volna egy nagyobbat aki aztán ki tudja mit csinált volna. Megálltam és megvártam míg Netty messzebb jut, hogy hátha talál valakiket akik segítenek. Kezdek futni Netty után én meg előttük futottam, hogy hátha le tudom rázni őket. Átugrottunk egy baszott nagy sáncon. Ott ahogy a lábam megérte a földet úgy roppant egyet és azt hittem hogy tovább már nem tudok futni, kész vége ennyi volt nekem. Hirtelen halálfélelmem lett. Végigfutott minden az agyamon. Az egész eddigi életem, a sok veszekedés... rájöttem, hogy nem így kellett volna csinálni a dolgokat; hogy elbasztam rengeteg mindent az életben. Hirtelen imádkozni kezdtem és mintha búcsúztam volna az egész világtól. Jól tudtam, hogy ha egy nálam nagyobb jön oda, akkor megerőszakol, megöl, otthagy elszáradni, és mire megtalálnának már rég csak csontok lennének belőlem. NEM. Nem hagyhattam, hogy ott legyen vége mindennek. Jól tudtam, hogy mindenre képesek ezek. Nem városi cigányokkal volt dolgom, hanem mezőn élő görényekkel. Nem egy eset volt, hogy kikezdtek valakivel és ők győztek. Nem adhattam meg nekik ezt az örömöt. Összeszedtem minden erőmet és futni kezstem olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam, de folyamatosan a nyomomban voltak. Azt akarták hogy adjam oda nekik a pólóm, a nadrágom, a szemüvegem, a karkötőim, a cipőm, és mindent ami egyszer nálam volt. Hirtelen megint olyan mérges lettem, hogy agyon tudtam volna verni az egészet. Odaadtam a szemüveget és azt mondtam, hogy ennyi amit kapnak, csak menjenek el. Nem volt elég nekik. Megint futni kezdtem és nem éreztem semmit. Se fájdalmat, se dühöt... csak félelem volt bennem. Menteni akartam az életemet minden áron. Imádkoztam, vetettem a kereszteket és a könnyek patakban hullottak a szemeimből, mert láttam, hogy egyre többen nézik a ,,műsort". Letöröltem a könnyeimet, és próbáltam nyugtatni magam, miközben olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Láttam hogy Netty leül, és közeledik két férfi, meg egy kutya. Hirtelen feltűnt bennem a remény, hogy vége lesz egyszer ennek a menekülésnek. Nagy nehezen elmaradtak a cigányok, de én csak futottam egyre gyorsabban és gyorsabban. Ott voltak... ott voltak azok az emberek, akiknek az életemet köszönhetem, mert tudom... mindenki tudja, hogy mire képesek azok, akiknek nincs szégyenük. Akik ugyanúgy csak szeretnének valamit, de azt nagyon. Nem lakok messze tőlük. A házig követhettek volna, és ha megtudják hogy hol lakok, akkor folyamatosan egy vagy kettő ott lett volna. Alexet is követték még kisebb korában és kivárták míg elmegy otthonról és követték folyamatosan, amíg Alex meg nem elégelte és fel nem pofozta az egészet.. Most ettől félek a legjobban. Hogy megtalálnak és addig nem hagynak békén míg ki nem elégítik vágyaikat... Ha elmegy a ház előtt  egy cigány hirtelen a levegővétel is nehéz... Elmondhatatlan az amikor 14-15 cigánygyerek fut utánad, te pedig futsz az életedért. Konkrétan a semmi közepén voltunk. Ha valamit csináltak volna akkor sem látta volna senki.. Akkor jöttem rá hogy én élni akarok tovább, de nem így ahogy eddig. Nem fog érdekelni senki véleménye, úgy fogok élni ahogy én akarok, nem fogok én másnak szökni és nyalni a seggét. Azzal leszek akivel akarok, és nem fogom tűrni a folyamatos mocskoskodást. ENNYI VOLT. Nekem nem fog senki kis szarházi picsa parancsolni. Ezen a nyáron kétszer pergett le előttem az élet és kétszer érintett meg a halál tudata. Egyik sem volt kellemes.. Mikor másodperceken is múlhat az élet, akkor tapasztalja meg az ember, hogy mennyire nem akar itthagyni mindent.
 

Igazából tegnap akartam blogolni, de ma reggel lett belőle. Szóval.. Tegnap reggel úgy volt, hogy olvasónaplót írok, de abból is ma reggel lett. Elmentem délután még valami tanszereket venni, mert nem volt elég füzet, meg nem volt vízfesték meg ilyen extrák, és anyum közben megkért hogy hozzak krepp papírt a vírágüzletből. Le is mentem a virágüzletbe, közben találkoztunk Netty-vel és Eszterrel. Nem volt krepp papír, és felhívtam anyumat, hogy nincs.. Aztán hazamentem, hogy húzzak rövidnadrágot mert meg volt sülve a lábam. Anyum meg megkérdezte, hogy ,,mi ez az átverés?". Mondom baszki milyen átverés? Miért verném én át? Így is mindenért félek, hogy mit fogok kapni, nem hogy nekifogjak s átverem, csak azért hogy én mehessek valahova...Igen, füzetekért mentem, és közben találkoztam Nettyékkel. Anyám meg azt hiszi, hogy én másképp nem tudok kimenni, csak ha hazudok egyet... Meg is vettem a füzeteket, aztán mikor haza mentem, akkor meg azt mondja, hogy ,,most ezeken múlt neked a 7. osztály.." Nem baszki, nem lehet megvenni, csak mikor már egy nap van a suliig? -.-" Na mindegy... 
Tegnap este voltam lovagolni. Nagyon jó volt. *-* Nem Villámon ültem, hanem valami új lovon. Kurvanehéz volt vele minden, de egyben nagyon nagyon jó is. Annyira más volt.. És magasabb, szóval az elején hirtelen azt se tudtam, hogy mit csináljak, mert mind olyan érzésem volt, hogy ha nekifogok ügetni akkor leesek. xd Nem tudom miért. Aztán megszoktam és kicsit könnyebb lett. 
<- Imádom ezt a képet. *-*  Még vannak képek, tegnap feltettem Plurkre is, meg ide is felteszem. 
Aki kíváncsi rá, az katt a bővebbenre. ;)

Már régóta gondolkoztam azon, hogy visszajöjjek gportálra, de tegnapelőtt véglegesen eldöntöttem, hogy itt fogom fojtatni a blogolást. 3 napja csak ezt csinálom, ez már a 4. vagy 5. design, amit megcsináltam, de ez is marad most, mert belefáradtam. xD Még jó bőven van mit csinálni az oldallal, úgyhogy most csinálom tovább, később meg jövök bloggal azthiszem.